|
|||||||||||||||
Rólunk |
Cikkek |
||||||||||||||
Küldetésünk | BEVEZETÉSA 1956-os forradalom, a társadalom lázadása a sztálinista kommunizmus és a szovjet elnyomás ellen a magyar történelem kimagasló pontja. Noha a felkelés sikertelen volt és a szovjet csapatok brutálisan elfojtották, az események, amik Közép- és Kelet-Európa (KKE) eme kicsiny országában kibontakoztak, kétségkívül világraszóló jelentőségűek voltak. Eltekintve a kommunista hatóságok egyes intézkedései által kiváltott, elszórt és helyi jellegű megmozdulásoktól (Berlin, Plzen, 1953) az 1956-os magyarországi forradalom volt az első nemzeti méretű, nyílt és teljes elutasítása mindannak, amit a sztálinizmus jelentett azokban az országokban, amelyeket a második világháború után beillesztettek a szovjet birodalomba. Az elégedetlenség kitörését a magyar társadalomban kiváltotta a történelmi jelentőségű szovjetunióbeli olvadás kezdete és a poznani munkásfelkelés. Nem múlt el észrevétlenül a Szovjetunió Kommunista Pártján (SZKP) belüli hatalmi harc és az egész kommunista blokk pártvezérei közötti növekvő bizonytalanság. Ahogy Tocqueville-től tudjuk, a forradalmak sokkal inkább akkor jelentkeznek, amikor az elnyomó rendszer reformokat kezd bevezetni és a nép rájön, milyen rossz volt a sorsa korábban. Noha a magyar forradalmat 1956 novemberében kegyetlenül elfojtották, ez mindörökre megváltoztatta a történelem menetét a kis ország számára. A teljes sztálinista restaurációt még az újjászervezett kommunista párt újdonsült vezetői is lehetetlennek tartották. Kádár János, a bábrendszer vezetője nem bizonyult minden tekintetben a Szovjetunió bábjának. Néhány évi elnyomás után a párt elkezdte tervezni, majd bevezetni a merev parancsgazdaság alapvető reformjait. Tovább>>> |
||||||||||||||
Alapító okirat | |||||||||||||||
Kuratórium | |||||||||||||||
Támogatás | |||||||||||||||
Kronstadt, 1921 Jövő év február utolsó napján lesz pontosan századik évfordulója annak, hogy a kronstadti erőd mellett jégbe fagyva horgonyzó Petropavlovszk hadihajó fedélzetén összegyűlt tengerész katonák 14 pontban megfogalmazták követeléseiket a bolsevik egyeduralom ellen. Ebben a politikai dokumentumban kiemelt helyen szerepelt a szólás- és sajtószabadság helyreállítása, gyülekezési jog a szakszervezetekben és a paraszti egyesületekben, szabad választások a szovjetekben, az akkor még neves népképviseleti tanácsokban. A parasztkatonák végtelen jóhiszeműségükben akkor még hitték, hogy békés nyomásgyakorlással a forradalom visszatérhet eredeti szeplőtelen ideáljaihoz. Nem így történt. Lenin kormánya nem volt hajlandó tárgyalni, mert nem kívánt lemondani kizárólagos uralmáról. A bolsevik diktatúra kizárólag az erőszak nyelvén beszélt és értett. A kronstadti felkelést nagy vérontás árán fegyveres erővel két hét múlva leverték.Tovább>>> |
Húsz év elmúltával minden konferenciának van egy emlékező része, amikor felidézzük a tényeket, amelyeket a feledés homályába sodort a rohanó világ. De a tapasztalatok megfogalmazása nyomán mindig van egy kis áthallás, hogy vajon mit jelent ez napjaink történései tükrében. Minden múltbeli esemény hordozhat tanulságokat a jelen számára. Így van ez az 1995-ös hazai gazdasági és pénzügyi stabilizációval, amit pontosan húsz évvel ezelőtt március 12-én hirdettünk meg. Miután a program legfontosabb elemeit akkori vezető munkatársaim, máig barátaim – Draskovics Tibor, László Csaba és Surányi György – összefoglalták, magam részéről a figyelmet a máig érvényes tanulságokra kívánom korlátozni. 1. A gazdaságpolitika jelentősége Fontos felismerés, hogy gazdaságpolitikai intézkedések és jelzések kizárólag rugalmas, önálló és kellően hatékony magánvállalatokból álló piacgazdaságban hatnak. Az 1995-ös stabilizáció jelentős részben annak köszönhette sikerét, hogy a rendszerváltozás utáni első demokratikus kormány, Antall József kormánya már megvalósította azokat a mikro szerkezeti változásokat (privatizáció, vállalati szerkezetátalakítás, bankkonszolidáció, stb.) aminek eredményeképpen a hazai vállalatok jelentős része válaszolt a gazdaságpolitika jelzéseire, kihívásaira.Tovább>>> |
||||||||||||||
További cikkek >>> | |||||||||||||||
Események |
|||||||||||||||
SZOCIALIZMUS: LEHETSÉGES, ELKERÜLHETETLEN, KÍVÁNATOS?A szocialista eszme múltja, jelene és jövőjeElőadóink:
A konferencia végén Bokros Lajos beszél tavaly decemberben megjelent új könyvéről, aminek címe: Szocializmus: egy eszme tragédiája. (Kocsis Kiadó) |
A gödör szélén vagy a gödör mélyénA magyarországi gazdasági válság természetrajzaprezentációk
|
||||||||||||||
Stabilizáció 25 év múltánMai tanulságok és kihívások Bokros Lajos
Draskovics Tibor
Király Júlia
László Csaba
Neményi Judit
Várhegyi Éva
| |||||||||||||||
Korábbi események, rendezvények>>> | |||||||||||||||
Kapcsolatok, elérések | |||||||||||||||
e-mail-cím: info@szri.hu |
Rólunk |
|||||||||||
Küldetésünk | Alapító okirat | Kuratórium | Támogatás | ||||||||
Cikkek |
|||||||||||
BEVEZETÉSA 1956-os forradalom, a társadalom lázadása a sztálinista kommunizmus és a szovjet elnyomás ellen a magyar történelem kimagasló pontja. Noha a felkelés sikertelen volt és a szovjet csapatok brutálisan elfojtották, az események, amik Közép- és Kelet-Európa (KKE) eme kicsiny országában kibontakoztak, kétségkívül világraszóló jelentőségűek voltak. Eltekintve a kommunista hatóságok egyes intézkedései által kiváltott, elszórt és helyi jellegű megmozdulásoktól (Berlin, Plzen, 1953) az 1956-os magyarországi forradalom volt az első nemzeti méretű, nyílt és teljes elutasítása mindannak, amit a sztálinizmus jelentett azokban az országokban, amelyeket a második világháború után beillesztettek a szovjet birodalomba. Az elégedetlenség kitörését a magyar társadalomban kiváltotta a történelmi jelentőségű szovjetunióbeli olvadás kezdete és a poznani munkásfelkelés. Nem múlt el észrevétlenül a Szovjetunió Kommunista Pártján (SZKP) belüli hatalmi harc és az egész kommunista blokk pártvezérei közötti növekvő bizonytalanság. Ahogy Tocqueville-től tudjuk, a forradalmak sokkal inkább akkor jelentkeznek, amikor az elnyomó rendszer reformokat kezd bevezetni és a nép rájön, milyen rossz volt a sorsa korábban. Noha a magyar forradalmat 1956 novemberében kegyetlenül elfojtották, ez mindörökre megváltoztatta a történelem menetét a kis ország számára. A teljes sztálinista restaurációt még az újjászervezett kommunista párt újdonsült vezetői is lehetetlennek tartották. Kádár János, a bábrendszer vezetője nem bizonyult minden tekintetben a Szovjetunió bábjának. Néhány évi elnyomás után a párt elkezdte tervezni, majd bevezetni a merev parancsgazdaság alapvető reformjait. Tovább>>> |
|||||||||||
Kronstadt, 1921 Jövő év február utolsó napján lesz pontosan századik évfordulója annak, hogy a kronstadti erőd mellett jégbe fagyva horgonyzó Petropavlovszk hadihajó fedélzetén összegyűlt tengerész katonák 14 pontban megfogalmazták követeléseiket a bolsevik egyeduralom ellen. Ebben a politikai dokumentumban kiemelt helyen szerepelt a szólás- és sajtószabadság helyreállítása, gyülekezési jog a szakszervezetekben és a paraszti egyesületekben, szabad választások a szovjetekben, az akkor még neves népképviseleti tanácsokban. A parasztkatonák végtelen jóhiszeműségükben akkor még hitték, hogy békés nyomásgyakorlással a forradalom visszatérhet eredeti szeplőtelen ideáljaihoz. Nem így történt. Lenin kormánya nem volt hajlandó tárgyalni, mert nem kívánt lemondani kizárólagos uralmáról. A bolsevik diktatúra kizárólag az erőszak nyelvén beszélt és értett. A kronstadti felkelést nagy vérontás árán fegyveres erővel két hét múlva leverték.Tovább>>> |
Húsz év elmúltával minden konferenciának van egy emlékező része, amikor felidézzük a tényeket, amelyeket a feledés homályába sodort a rohanó világ. De a tapasztalatok megfogalmazása nyomán mindig van egy kis áthallás, hogy vajon mit jelent ez napjaink történései tükrében. Minden múltbeli esemény hordozhat tanulságokat a jelen számára. Így van ez az 1995-ös hazai gazdasági és pénzügyi stabilizációval, amit pontosan húsz évvel ezelőtt március 12-én hirdettünk meg. Miután a program legfontosabb elemeit akkori vezető munkatársaim, máig barátaim – Draskovics Tibor, László Csaba és Surányi György – összefoglalták, magam részéről a figyelmet a máig érvényes tanulságokra kívánom korlátozni. 1. A gazdaságpolitika jelentősége Fontos felismerés, hogy gazdaságpolitikai intézkedések és jelzések kizárólag rugalmas, önálló és kellően hatékony magánvállalatokból álló piacgazdaságban hatnak. Az 1995-ös stabilizáció jelentős részben annak köszönhette sikerét, hogy a rendszerváltozás utáni első demokratikus kormány, Antall József kormánya már megvalósította azokat a mikro szerkezeti változásokat (privatizáció, vállalati szerkezetátalakítás, bankkonszolidáció, stb.) aminek eredményeképpen a hazai vállalatok jelentős része válaszolt a gazdaságpolitika jelzéseire, kihívásaira.Tovább>>> |
||||||||||
További cikkek >>> | |||||||||||
Események |
|||||||||||
SZOCIALIZMUS: LEHETSÉGES, ELKERÜLHETETLEN, KÍVÁNATOS?A szocialista eszme múltja, jelene és jövőjeElőadóink:
A konferencia végén Bokros Lajos beszél tavaly decemberben megjelent új könyvéről, aminek címe: Szocializmus: egy eszme tragédiája. (Kocsis Kiadó) |
|||||||||||
Korábbi események, rendezvények>>> | |||||||||||
Kapcsolatok, elérések | |||||||||||
e-mail-cím: info(a)szri.hu |
Rólunk |
|||||||||||
Küldetésünk | Alapító okirat | ||||||||||
Kuratórium | Támogatás | ||||||||||
Cikkek |
|||||||||||
BEVEZETÉSA 1956-os forradalom, a társadalom lázadása a sztálinista kommunizmus és a szovjet elnyomás ellen a magyar történelem kimagasló pontja. Noha a felkelés sikertelen volt és a szovjet csapatok brutálisan elfojtották, az események, amik Közép- és Kelet-Európa (KKE) eme kicsiny országában kibontakoztak, kétségkívül világraszóló jelentőségűek voltak. Eltekintve a kommunista hatóságok egyes intézkedései által kiváltott, elszórt és helyi jellegű megmozdulásoktól (Berlin, Plzen, 1953) az 1956-os magyarországi forradalom volt az első nemzeti méretű, nyílt és teljes elutasítása mindannak, amit a sztálinizmus jelentett azokban az országokban, amelyeket a második világháború után beillesztettek a szovjet birodalomba. Az elégedetlenség kitörését a magyar társadalomban kiváltotta a történelmi jelentőségű szovjetunióbeli olvadás kezdete és a poznani munkásfelkelés. Nem múlt el észrevétlenül a Szovjetunió Kommunista Pártján (SZKP) belüli hatalmi harc és az egész kommunista blokk pártvezérei közötti növekvő bizonytalanság. Ahogy Tocqueville-től tudjuk, a forradalmak sokkal inkább akkor jelentkeznek, amikor az elnyomó rendszer reformokat kezd bevezetni és a nép rájön, milyen rossz volt a sorsa korábban. Noha a magyar forradalmat 1956 novemberében kegyetlenül elfojtották, ez mindörökre megváltoztatta a történelem menetét a kis ország számára. A teljes sztálinista restaurációt még az újjászervezett kommunista párt újdonsült vezetői is lehetetlennek tartották. Kádár János, a bábrendszer vezetője nem bizonyult minden tekintetben a Szovjetunió bábjának. Néhány évi elnyomás után a párt elkezdte tervezni, majd bevezetni a merev parancsgazdaság alapvető reformjait. Tovább>>> |
|||||||||||
További cikkek >>> | |||||||||||
Események |
|||||||||||
SZOCIALIZMUS: LEHETSÉGES, ELKERÜLHETETLEN, KÍVÁNATOS?A szocialista eszme múltja, jelene és jövőjeElőadóink:
A konferencia végén Bokros Lajos beszél tavaly decemberben megjelent új könyvéről, aminek címe: Szocializmus: egy eszme tragédiája. (Kocsis Kiadó) |
|||||||||||
Korábbi események, rendezvények>>> | |||||||||||
Kapcsolatok, elérések | |||||||||||
e-mail-cím: info(a)szri.hu |